Az információval és – többek között – álhírekkel is foglalkozó workshop során olyan fényképek keresésébe kezdtem, amelyek igazságtartalma és valódisága a lehető legkevésbé megkérdőjelezhető. Ezen keresés során találtam rá a hidegháború időszakában készült kémműhold-felvételekre, amelyek földfelszíni felbontása szinte teljes mértékben megegyezik a mai kereskedelmi műholdak által készített, mindenki számára elérhető fényképek felbontásával. Jelen munkámban ezt a – technológiai fejlődésnek köszönhető – furcsa egyezést használom fel, hogy létrehozzak egy fiktív történetet. 

A KEYHOLE című fotókönyv olyan – napjainkban készült – műholdfelvételeket tartalmaz, amelyeket számítógépes utómunka segítségével fekete-fehér képekké alakítottam át. Az így létrejövő változatokon minden más beavatkozást mellőzve, a válogatás során azonban a helyszínekre gondosan ügyelve, egy olyan gyűjtést sikerült létrehoznom, amelynek áttekintése során szinte semmilyen részlet sem segíti a befogadót a felvételek időbeli elhelyezésében. Az létrejött, szinte teljesen kortalan válogatás – amely gyárakról, pályaudvarokról, vasúti hidakról és más, katonai szempontból jelentős infrastrukturális létesítményekről tartalmaz képeket – könnyen elhiteti a nézővel, hogy a felvételek valóban a hatvanas évekbeli kémműholdakról származnak. Ezt a hatást tovább erősíti egy fedőtörténet is, amely a könyv elején kapott helyet.

Az így létrehozott áldokumentum segítségével szeretnék rámutatni arra, hogy valójában mennyire kiszolgáltatott helyzetben van a mindennapi médiafogyasztó. 

​

2021